Augusztus 18-án tartottuk nógrádi Nagyboldogasszony templomunk búcsúját, mely egyben a Börzsönyaljai Egyházközségek településeinek közös ünnepe. Ezen a napon három település hívő serege közös kérő és hálaadó imádsága Máriához szállt, s általa bizakodva tekintettünk Jézusra.
Minden egyházközség életében a búcsúi ünnep egyben emlékezés is. Emlékezés arra, hogy őseink önmagukat nem kímélve küzdöttek azért, hogy olyan templomot építhessenek, amely a jelenkor hívei számára is a megnyugvás, a békességszerzés otthona és az Istennel való kapcsolat ápolásának biztosítéka lehessen. S szándékukat nem az önmegvalósítás és az önérvényesítés szellemének tulajdonították, hanem Isten emberek felett álló tervének és szándékának.
Ezen szándékot megvalósítva végül 1757-től Nógrád temploma otthon nyújt minden katolikus hívő számára, aki hitéletét hűséggel és kitartással igyekszik gyakorolni, aki saját lelkének terheit, kihívásait, örömeit Márián keresztül Jézus elé szeretné vinni. S mindezt azért, hogy a templom kőfalai végül az imádság és az imádás "lélek-falaivá" érhessenek.
Amíg templomunk búcsúját falvaink hívei barátságban, békességben, imádságban megünneplik, addig őseink hitbéli hagyatéka élő marad, s azt semmilyen emberi erő nem tudja kikezdeni, lerombolni, elpusztítani.
Ha önmagunkat, templomunkat, közösségeinket valós hűséggel és hiteleséggel ajánljuk Mária oltalmába, bízhatunk abban, hogy a jövő nemzedéke egykor hálával fog ránk tekinteni, mint az Imádság Házának őrzőire.