A bizalom útján...
Havas Boldogasszony napján zarándokútra indultunk, Szent II. János Pál pápa nyomában.
A lengyel pápa mélyen bízott a Szűzanyában, így ezt tettük mi is. A hosszú út alatt imáinkban kértük Őt, legyen velünk, segítsen, őrizzen meg bennünket.
Zarándoklatunk egyenesen a Chestochowai Fekete Madonnához vezetett, akinél letehettük lelki terheinket, nehézségeinket, keresztjeinket. A sok látnivaló nem fért bele egy délutánba, így a napot lezáró szentmisét követően-melyet a Szent II. János Pál pápa kápolnában tartottunk-kicsit ázottan, elfoglaltuk szállásunkat. Néhány bátor zarándok fáradságot nem kímélve, este 9 órára visszatért a kápolnába, hogy részese lehessen az esti "apelnek", amikor is a jelenlévő zarándokok előtt lezárják a kegyképet.
Másnap délelőtt folytattuk a kegyhely felfedezését,- a sok látnivalóról beszéljenek a galériában található képek. Miután mindenki beszerezte rózsafüzérét és egyéb ajándéktárgyát, folytattuk utunkat a lengyelek második legkedveltebb kegyhelyére- Kalwaria Zebrzydowska-ra. Itt , a kis kápolnában tartottuk második napi szentmisénket. S miután megtekintettük a bazilikát és elegendő fotó készült, Krakkó felé vettük utunkat.
Szerdai programunkat bemelegítésként a Wieliczka-i sóbányában kezdtük, 800 lépcsőfok leküzdésével, majd Krakkó óvárosa felé vettük az útirányt. Nem ez volt betervezve, de a másnapi előrejelzés heves esőzést ígért,így idegenvezetőnknek, Beának köszönhetően módosítottunk, s ezért szép napos időben fedezhettük fel a várost. Miután Krakkó sárkánya senkit sem rabolt el közülünk, bevettük a várat, végigjártuk a királyok útját, megtekintettük a főszékesegyházat, a posztócsarnokot, s a főtéri Mária templomot. Fárasztó napunkat szentmisével zártuk a pápai centrum Szent II. János Pál pápa kápolnájában.
Felkészülve a másnapi esőre,de bízva az isteni gondviselésben, megkezdtük napunkat az Isteni Irgalmasság, magyar-lengyel szentek kápolnájában tartott szentmisével. Megtekintettük a kolostort-persze csak kívülről-, ahol Szent Fausztina nővér élt. A nővér ereklyéjét sajnos nem állt módunkban megtekinteni, mert épp szentmise folyt a templomban. Az újabb kegytárgyak, miseruhák megvétele után az utazó pápa szülővárosában folytattuk zarándoklatunkat. Végigjárhattuk szülőházát, valódi-személyes fotókat, tárgyakat, emlékeket láthattunk szeretett pápánk életéből és haláláról. Az isteni gondviselésnek köszönhetően ragyogó napsütésben kóstolhattuk meg a híres pápai krémest. Napunk végén a pápai centrumot tekintettük meg, a távolban tornyosuló esőfelhőkkel együtt.
Pénteken, a korai reggeli után hazafelé vettük utunkat. Zarándoklatunk első napján a Szűzanyához érkeztünk meg először, és Zakopánéban tőle vettünk búcsút a Fatimai Szűzanya templomában tartott szentmisénkkel.
Az 5 nap után testileg elfáradva, de lelkileg feltöltődve pontosan érkeztünk haza, ahol már vártak szeretteink.
Utunk során bíztunk a jó időben, a biztonságosan vezető buszsofőrben, a nagy tudású idegenvezetőnkben, társainkban és nem utolsó sorban, lelkivezetőnkben, hogy zarándoklatunk-így egyszerűen- jó lesz! De ettől sokkal többet kaptunk: az időjárás pont megfelelő volt, az utazásunk biztonságos és kényelmes, sok új ismeretet szereztünk, odafigyeltünk egymásra pontosságunkkal is, és feltöltődtünk Laci atya szentbeszédeivel.
Hogy gyümölcsöző lesz-e zarándoklatunk? Rajtunk múlik!
Csempésszük be mindennapjainkba az ottani érzéseket, imákat, hogy a mi jelmondatunk is lehessen: TOTUS TUUS!
